Sok kliensnél tapasztalom, hogy nem tudják, mit is jelent maga a coaching. Engem is zavar kicsit, hogy nincs magyar megfelelője a fogalomnak, valahogy nem sikerült még a szakmának sem egy igazi magyar szót találni arra, hogy mivel, hogyan is dolgozunk – ezért megpróbálom néhány szóban leírni azt, ahogyan én látom, hátha segít a fogalom tisztázásában.
Mit csinál egy coach?
Alapvetően egy segítő foglalkozásról van szó, amelyben több szakma elemei keverednek: van benne egy kis pszichológia, tréning, mentoring is, de legfőképp és mindenekelőtt: odafigyelés és kérdezés.
Coachként olyan kliensekkel dolgozunk, akik úgy érzik, hogy szeretnének változtatni valamit a jelenlegi élethelyzetükön, de nem tudják pontosan, hogy merre is induljanak el. A kliens által meghatározott probléma körülhatárolása és megértése után abban tudjuk támogatni a klienseket,
hogy lehetőségeket ismerjenek fel, amelyeket kipróbálva maguk fogják megtalálni a saját megoldásaikat. A pszichológusoktól eltérően a coachok nem a múltra fókuszálnak, hanem a jelen helyzetre és a jövőbeli lehetőségekre. A múlt csak annyiban fontos, hogy mintázatokat fedhet fel,
amelyekből a kliens megismerheti a saját működését, és így az önismerete növelése által tudatos döntések révén újfajta megoldásokat, utakat kereshet.
Ha hasonlítanom kellene valamihez a coachingot, akkor azt mondanám, hogy kicsit olyan, mint az idegenvezetés. Egy coach segítségével élvezetesebben lehet megismerni, amire a kliens kíváncsi, de neki kell megmondani, hová szeretne eljutni, s végigmenni az úton – én abban tudom támogatni, hogy mindezt a számára leghasznosabb módon tegye meg.
Van, akit a nyelvtanulásban támogatok a tévhitek és bizonytalanságok eloszlatásával, de van, aki a munkája megtartása vagy a munkahelye megváltoztatása körüli kérdésekkel keres meg. Olyan is van, akit az önismeret hajt, és arra kíváncsi, hogy őt mi is motiválja igazán, hogyan tovább – ebben is tudok segíteni.
Kinek érdemes coachhoz fordulnia?
Mindenkinek, aki szeretne változást elérni, aki szeretne tudatosan foglalkozni a jelennel és a jövőjével, vállalva, hogy ez energiabefektetéssel jár, ami azonban hosszú távon mindenképp megéri.
Saját tapasztalataim mentén hiszek abban, hogy a megoldások bennünk vannak, csak meg kell találnunk őket. Úgy gondolom, hogy a fejlődés útja nem a hiányaink pótlásáról szól, hanem arról, hogy felfedezzük: a legtöbb, amit keresünk, már bennünk van.